|
|
|
... világra,
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.
Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve... |
|
|
|
|
|
|
|
... mosolygok.
Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.
Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.
Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... világra,
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.
Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.
Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve... |
|
|
|
|
|
|
|
... idegesen, kapkodva kifejezzük szeretetünket szeretteink iránt kacattal vagy értékes holmival a szeretet ünnepének is mondott születésnapon. Számomra az a terhes, amikor azt látom, hogyan feslik szét az ünnep a bevásárlás terhe alatt, hogy karácsonyra az ajándékozók fáradtan, ziláltan zuhanjanak a fotelba vagy az ágyba: végre ez is elmúlt!
Valaha - a mostaninál is szegényeseb... |
|
|
|
|
|
|
|
... mindent megtesznek azért, hogy az embereket távol tartsák a köz ügyeinek intézésétől, az élet dolgainak tevőlegesen, cselekvően történő befolyásolásától. Beleborzongok, hiszen egyre másra feslik fel most már a hazugság média által ördögien szőtt szövete, egyre nagyobb darabok hasadnak fel, válik láthatóvá a diktatúra valódi, mindannyiunk által jól ismert régi arca. Hiába cserélték... |
|
|
|
|
|
|
|
Megújulás
Régi bőröm szakadozott,
Repedezik, feslik,
Szűk volt már a régi énem,
Az öreg kígyó vedlik.
Elhal régi, s mi születik
Hamvas és még gyenge
El kell bújni, hogy ne leljenek
A védtelenre.
Előjöv... |
|
|
|
|
|
|
|
... világra,
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.
Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve... |
|
|
|
|
|
|
|
... sápadt...
Ez az utolsó hajnalod talán,
Pendítsd meg hát a szárazfádat.
Sikolts belé a szürkületbe
Egy tüzes dalt a rózsafakadásról,
Sóhajts vissza a ligetekbe,
Hol primula feslik, s csalogány szól...
Öreg Philoklet, mily kék a szemed...
Ejh, bolondság az, hogy a kezed reszket,
Egy-két dalt kell, ó, kell még zengened,
Mielőtt ... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.
Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.
Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve... |
|
|
|
|
|
|
|
... világra,
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.
Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.
Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.
Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.
Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve... |
|
|
|
|
|
|
|
... vitáinál. Teljes az egyetértés: időszerű és szükséges - az 1959-es Ptk. felett ugyanis eljárt az idő. A diktatúra korszakának terméke volt, és az óta is toldozásra-foldozásra szorul, mert feslik, mint az elaggott gyékény. Abban is teljes az egyetértés, hogy a polgári jogi viszonyok átfogó újraszabályozása jó lehetőséget nyújthat az elmúlt 20 év joggyakorlata során szerzett t... |
|
|
|
|
|
|
|
... a földből,
Kigyó sziszeg, kén fojtogat.
Te jöjj felém, te bocsáss meg, édes, lásd, csak egyet léptél:
S talpad alatt kék nefelejcs fakadt,
Még egyet lépj: ibolya feslik,
S még egyet: pipacs üti föl fejét.
S most nézz csak vissza, innen a karomból:
Hátad mögött egy egész viruló mező!
Óh mért néztél vissza! bódult szemed sugarától ... |
|
|
|
|
|
|
|
... aláfestő zene:
"Pofa be! Pofa be! Pofa be!"
Vagy ezért élhettem ennyit?
Hogy lássam a holdat, a napot
a földben, s az emberben eddig.
Ahogy részemmé feslik
mind, ami nélkülem magává
boldogodhatott.
Szolga voltam? Éltem. Szemernyit.
Bár fulladozó sejtjeim keveslik
a szót, a dühöt, a jajt - maradok
a néma ... |
|
|
|
|
|
|
|
... összecsapva keményen bokámat,
jelentem néked, hogy fáradt vagyok.
Ha napsütésbe űznél, ott megégnék,
ha kikergetsz a hóba, megfagyok.
Lásd, gúnyámon a folt is ujra feslik,
a pityke rajta már nem fényesül.
A fegyver reszket már alélt kezemben
s ha elsütöm is, már csak félresül.
A kommandót csak félfüllel, ha hallom
s a cél... |
|
|
|
|
|